Eldőlt, szombaton disznóvágás lesz, a malac máskor nem ér rá. Nagyjából kétésfél mázsás, fehér dallandforma hibrid jószág, tehát sonkára érett. De. A kötelező hurka-kolbász szérián kívül idén stifoldert is alkotunk.
Stifoldert valamivel több mint harminc éve ettem először, kollégista koromban. Baranyából hozta egy srác, finom volt, egészen más, mint a mi snassz fegyverneki kolbászunk. Pedig az se rossz, a stifolder mégis ízesebb, nem száradt össze.
Kevés időm lesz rákészülni a dologra, de a stifolderbe mindenképpen szerzek lóhúst, és lóbélbe fogom tölteni. Öt kiló sertéslapockához adok kétésfél kiló lócombot, kétésfél kiló hasaszalonnát. 22 dkg só, tíz deka édes paprika kell, öt deka méregerős, egy deka fokhagyma, és a titok. Nem daráljuk, mindent késsel aprítunk, el kell kérnem régi szomszédom kétnyelű Böker kését.
Az egész disznóvágásból most a szalámi érdekel a legjobban. Nemrég részt vettem egy izgalmas szalámikóstolón, prudens szakmaiság körében. Érdekes teszt volt, az egykori Monarchia területén fellelhető kolbászokat, szalámikat kóstoltunk, ötvenhét tételt. Már akkor elhatároztam, hogy idén újra stifoldert töltök, nem volt már négy éve időm erre.
Most siklósi rokonok receptjét kaptam meg, kipróbálom. Márciusban lesz a következő szalámiteszt, addigra érik be a stifolderem.
Amúgy a disznóvágás most nem hoz különösebb izgalomba, sima csuklógyakorlat lesz, szűk családi körben, meghalni nincs időm, annyi a meló. Töltünk pár karika kolbászt, májas-, véres, tüdőshurkát, svábhurkát, készül egy sajt bendőbe, kettő tömlőbe, két sonkát meghagyok húsvétra. Nyolc stráf szalonnát sózok be, abáltszalonna lesz tokából, minden más zsír megy tepertőnek.
Régebben vártam, mint valami ünnepnapot, szeretem a malacfület csak úgy lecsípni perzselés után, és rágcsálni, nem sokkal utána kész a hagymás vér, mire a húst feldolgozzuk, elkészült a pecsenye, estére a káposztáshús. Hat-nyolc vietnámi falu eszik ennyi malachúst egy év alatt, mint mi a vágás napján, meg utána Karácsonyig.