February 21, 2011
Seregélyes

elég fasza hely, pont olyan messze van az úttól, hogy csend van többnyire, leszámítva a kutyákat, meg a hattyúkat.

Fehérzajnak ott van a kályha melegétől fölriadt legyek zizegése, beszorultak a lambéria mögé, onnan zajolnak.

Tomi szomszédjában szúrtuk le a malact, ilyen zsenge duroc, nyolcvanegy kiló volt. Minálunk általában élve mérjük le, mert a paraszt szerint az élet is súly. De a Dunántúl más, pár deka nem számít, a jószág tiszteletére iszunk egy törkölyt.

A füle, füle a legjobb perzseléskor, közben sütöm a vért hagymával, két gerezd fokhagymát összetörök forró zsírban, ezen puhul karikára vágott hagyma, aztán feketül rá a vér, nem szabad szárazra, belül még veresnek kell lenni, akkor jó, tekerek rá borsot.

Tokaszalonna megy a tárcsára, én nem szeretem az ilyen parasztwokot, mióta divat lett, mindig lopják a tarlón hagyott szerszámról. De ez most jó eszköz, tartja a meleget, serceg rajta a csíkos szalonna, nyesek bőrös pecsenyét, kis karajt, megfaragom a sonkát, rendes, méretes darabokat vágok. 

Villannyal daráljuk le a húst, közben abálódik a belsőség, itt kövedőnek hívják az abalét, máshol az abált dolgokra azt mondják abárolt, ez ilyen, és még akkor van erre kétszáz másik elfelejtett szó.

Hagymát dobok a tárcsára, csak sima karikákat, fél perc múlva kiszedem, finom édes. A tárcsa szélin lehet kenyeret pirítani, elkenni rajta a velőt, kihúzva a gerincből, kis fokhagymával olyan mint egy apró orgazmus.

Kolbászt töltünk, csak úgy szemre sózzuk, paprikázzuk, én a borsot nem szeretem nagyon, de most teszünk bele, fokhagymát keveset, nyersen kóstolom, elég jó, csak sok lett a paprika íz benne.

Hurkához a tárcsán fonnyasztom el a hagymát, ledarálom a belsőségekkel, közben lehet lopni az abált dolgok közül nyelvet, májat, bármit. Majorannát rá, sót, kakukkfüvet leszavazzák, pedig nem is tudják, miaz.

Én még kisütöm a zsírt, semmi trükk nincs, se tej, se nyomkodás, pirosan kerül ki a tepertő a zsírból, sózom, oszt annyi, odabenn eszik kétpofára a póker mellé, pedig egész nap folyamatosan ettek.

Mondjuk Hori pálinkáira lehet is, meg kell is enni, olyan tízpercenként kapok két-három centet, egész nap ez megy, iszok, arra eszek, megint iszok. Az összes létező gyümölcs itt van, ami ezen az éghajlaton terem, plusz egy kicsi narancs. Hori olyat kínál, amitől hárman négyféle ízre tippelünk, pedig paradicsomból lett főzve főleg.

Pókert kihagyom, JO_E chilei vörösborát nem, Hori rátöm valami fasza illatú dohányt a pipára, Tomi tépi a Fendert, aztán Horival herflin tekerik a bluest, megjön Riff, így lesz itten két Gábor, két István, két Róbert, két Tamás, két Károly, két József, ha itt lenne Hinta, lenne Csiróval együtt két Attila, illetve hát itt van, egész nap róla beszéltünk.

Este tízkor már alszom, az egerek zörögnek a falban, meg a meleg kályhától fölzavart legyek, ez elég fasza hely.

  1. aurora-warner reblogged this from ekkerjoz
  2. agocska reblogged this from ekkerjoz
  3. hori64 reblogged this from ekkerjoz
  4. albertgazda reblogged this from ekkerjoz
  5. drkotasz reblogged this from ekkerjoz and added:
    korán reggel gyilkos.
  6. ekkerjoz posted this