A sorkatonai szolgálat szimbóluma volt, az Ultra por, és a felmosórongy mellett. Nem az AMD65M gépkarabély, nem is D-20 löveg vagy más harceszköz, hanem a fenti három szakrális kellék tette a katonát reguláris harcossá.

Magam nem voltam fegyvernem-soviniszta, se időszaknáci, sosem szívattam kopaszt fókázással, kanalazással, vagy beultrázással, magasan fölötte álltam az ilyen olcsó szórakozásnak. Bérletem volt a pécsi Nemzeti Színházba, meg a Nevelési Központ uszodájába, a civilruhámat Studinger Feri őrízte a Hunyadi úton, mindezt első időszakos korom végétől leszerelésig. Ha sikerült könyvet íratni (körletelhagyási engedélyt kimaradásra, vagy eltávozásra) azonnal szaladtam átöltözni, aztán nyáron ki a Tettyére, a Dömörkapuhoz, télen a Barbokán Pincébe, Citrom utcába, Jókai téri Elefántosba, nem adtuk lejjebb. Nem loptam a seregtől alkatrészt, se benzint, sokkal kifinomultabb módon szereztünk pénzt, majdnem legálisan. Kihelyeztünk az ütegeknek kávét, kávéfőzőt, és háromforint hetvenfillér fejében hagytuk mérni, az alegység kisztitkárokkal számoltunk el, mindenki jóljárt. Az Elefántosban meg alámtették a széket.

Kedves Cikória és MarkóFerkó, ennél többet a kanálgép ügyében nem tudok tenni, kékvillám az én időmben pedig nem volt, csak ultrapor.